VI.fejezet

Harc a Tetneokkal és a Zaisokkal

"A lélek olyan, akár a kék tűz melyet ha megsértenek láncok, szögek, kardok sebeznek meg. De a lelkünket 4 részre lehet osztani, és mind a 4 tér egy színként nyilvánul meg. A zöld, mely megnyugvást hoz, de ellentmondásban áll a sárga térrel, ami harcra ösztönöz. A 3. tér színe a piros. A piros bátorságot, elszántságot tükröz, de ellentmondásban áll a narancssárga térrel, mely félelmet, gyávaságot tükröz. A lelkeket, egy ember lelkét ez a 4 tér veszi körbe, és ahogy egy megsértenek, bántanak úgy lesz szorosabb a lelkét körülvevő lánc. A lánc, mely néha jobbra, máskor meg balra húz, az a lánc ami felelős az ember személyiségének kialakulásáért. Ennek a láncnak, és az embert körülvevő dolgoknak a hatására a lélek néha a gyávaság terébe kényszerül. Ez egy körforgás, amely akkor indul el, mikor az embert először bántják."

Talán Hotaru is így került Kiryaku világába. Talán akkor történt a balesete amikor a lelke a félelem terébe kényszerült.

Hotaru lassan már 1 hónapja "volt" Kiryaku szentélyénél. A szentélyt körülvevő aura, már egy idelye forcsán sötét volt. Ez gyanakvásra késztette Kiryakut.

- Hotaru! A te világodból jeleket kaptam, hogy a Fuji hegynél Tetneok és Zaisok özönlenek át egy hatalmas alvilági kapun keresztül. Vidd az E-medált és ha kell használd a titkos kombinációt, amit a múlt héten tanítottam. Menny és intéézd el őket.-mondta Hotaru idegeskedve

-Értettem!

Hotaru megtanulta hogy az E-medállal nem csak kapukat lehet bezárni és fegyvereket lehet idézni a szellemvilágból, hanem egy bizonyos teleportációs képessége, amellyel könnyedén a nyitott kapukhoz tudok menni, bármelyik dimenzióban is legyen az. Hotaru a jobb kezébe vette a medált és az összes erejét.

-A Seiryuu, Genbu, Suzaku, és Byakko sárkányisten repítsen el utamra, melyet a démonok uralnak eme pillanatban. A Fuji szent hegyéhez repíts engem, hogy győzzek a démonokkal szemben.-mondta Hotaru kántálva

A 13. macska erősen próbálkozott, koncentrált, és a teleportálással sikerrel is járt. Abban a pillanatban hogy kimondta a varázsigét, a Fuji hegy körül az ég elsötétült és a legtetején megjelent egy fénycsóvan. Kék színű volt. Ebben a fénycsóvában volt Hotaru, a 13.macska. A fénycsóva ami a hegyhez vitte őt, és amiben benne volt, az maga Hotaru lelke volt. 

-Hm...látom sok helyen ki van égve a fű, ami arra utal hogy sok Zais van itt.

Hotaru kivett a zsbéből egy kis könyvet. A könyben a démonokról volt egy kis leírás. Gyorsan átfutotta a szemével.

-Zais: A Zaisok elveszett lelkek, akik képesek testekbe, élettelen és élő dolgokba beolvadni és átvenni felettük az irányítást. Láthatatlanok, és csak egy módon lehet őket észrevenni. Ahol vannak ott az alattuk lévő dolgok elégnek. Gyorsan mozognak. Gyenge pontjukról nem tudunk. Tetneo: A Tetneok olyan emberi lelkek, melyek démonokká változtak. Legtöbbször a Zuttcuk máltoztatják őket át. Kinézetükről: Olyan embereknek látszanak, akiket megrázott az áram. Csámpásan és lassan mozognak. Harci képességek: A szájukból vérszerű folyadék csöpög. Ezzel képesek ölni (maró hatás), és tudnak követőket szerezni (ha a szemükbe nézünk). Gyenge pont: a szemük-olvasta fel Hotaru

Hotaru amint elolvasta a könyvben lévő leírást, tudta hogy mit fog tenni.

-Először bezárom a kaput az E-medállal, majd az Urtear kardal fogom legyőzni őket.

A kaput nem volt nehéz megtalálnia, mert amiőta csak a Fuji hegyénél van, az E-medál folyamatosan villogott. Ez azt jelentette hogy a kapu közvetlen Hotaru mellett van.

-Eletron királya, hívlak téged! Én a 13. macska segítségedet kérem az alvilág kapujának bezárásához. A Seiryuu, Genbu, Suzaku és Byakko sárkányistenek nevében, zárd be eme kaput és küld a Zaisokat és a Tetneokat a legmélyére. "Zaiso kulumades, ikuto, ru tetneozis, dobra librica cobra.- mondta Hotaru kántálva

Pont ugyan úgy mint régen, egy fénycsóva vette körbe a hegyet. Hotarunak már csak egy feladata volt. Le kelett győznie a kintragadt démonokat.

-Előhívtam az E-medállal az Urtear kardot, tehát már csak a tisztító varázs szükséges. Hm...hogy is volt ? Oh, tényleg.

Hotaru elmondta a hegy lábánál a varázsigét. A tetneoknak és a Zaisoknak lekellett volna gyengülniük, vagy a gyengébbeknek eltűnniük, de semmi sem változott.

-Ó, a franc! *liheg*...észre sem vettem, de elfogott az összes varázserőm. Semm- Semmim-se  maradt. Egy csepp sem. De mivan ha még tudom használni a titkos kombinációt!

Hotaru szemében látszott a megkönnyebbülés. Tudta hogyha nem siet az egyik Zais megszálja, és átveszi a teste felett az uralmat. Hotaru akkor eldöntötte, és megpróbálta az utolsó minent eldöntő kombinációt.

-Megidézem mesterem Kiryaku-t, hogy segítsen a harcban, mielőtt egy démon felfal! ACROSS!

Megint elsötétült minden a Fuji hegy körül és egy lila fénnyel körülvett lény jelent meg a hegytetőn. Ő volt az, Hotaru mestere, a papnő, Kiryaku.

-Ez az! Sikerült!- mondta Hotaru megkönnyebbülve

-Sejtettem hogy idő előtt elfog fogyni a varázserőd, még nem vagy elég edzett. De örülök hogy eddig kitartottál. Szép munka.-mondta a papnő

-Köszönöm Kiryaku, életmentő vagy!

-Értem. Most jövök én.-suttogta

Kiryaku rámosolygott a 13. macskára. Az a mosoly, megkönnyebbülést jelentett Hotaru számára. Annyira, hogy a 13. macska arcán könnycseppek folytak le. Hotaru mosolygott. Tudta hogy mindent megtett, és nem bánt meg semmit.

*szédül*

-Huh?! Csak nem? Úgy látszik-...eddig tartottam ki.-mondta Hotaru, majd elájult.

A 13. macska egy álmot látott. Az álmában régóta ismerte Kiryaku-t. Minden olyan régi volt, lovaskocsik, régi házak. Hotaru egy sikátor felé indult, és egyszer csak egy sikítás hallatszott.

- Kir-yaku!

Mire Hotaru felébredt, újra a szentélynél voltak. Lassan nyitotta ki a szemét, éd úgy érezte hogy egy igazi feljebbvaló lény vigyáz rá. 

-Hm...*ásít* Újra a szentélynál vagyok?!-motyogta magában

Odament Kiryakuhoz és lehajolt előtte.

-Köszönöm hogy megmentettél, és hogy visszahoztál Kiryaku! Hálával tartozom, hiszen az én feladatom volt mindez.-mondta

- Nem hiába tanítottam meg neked a titkos formációt. Hívhatsz ha bajban vagy.

-Akkor hálával tartozom amiért visszahoztál engem is.-mondta a 13. macska

- Igazából te magad teleportáltál vissza engem is, szóval a tudat alattid varázsolt. És megmondtam, akár mikor ha bajban vagy megidézhetsz egy szellemet, vagy odahívhatsz engem....Oh, majdnem elfelejtettem! Mivel jól harcoltál kapsz még egy kulcsot ez E-medálhoz. Azaz már nem csak engem tudsz megidézni, hanem egy fiú szellemet is, Yokashitét.-mondta Kiryaku mosolyogva

-Értem. Köszömöm. Szóval akkor már enyém a bűbáj kulcsa is, ami a te kulcsod Kiryaku. És Yokashite kulcsának a jelentése...a..a..mi is?-kérdezte

-A Védelem, igen erős, és hamarosan megtanulhatod a hívóvarázsát is. Amint egyezséget kötöttél vele.-mondta Kiryaku

-Ühm.

Kiryaku és Hotaru addig beszélgettek, még a Nap is lemenőben volt már. Ez a "nap" is egy csodálatos kézfogással zárult Hotaru a 13. macska és Kiryaku az 5. Dimenzió papnője között.

(2013. 05. 05. Az írás levédve! Folytatás következik. Következő rész címe: Saitou az alvilágban)

 

Oldal: Hotaru Harca 6.rész
Hotaru Harca - © 2008 - 2024 - animerengeteg.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat