V.fejezet

Saitou érzései

A nap most is ugyanúgy sütött mint akkor, és az emberek nagy része is kezdte már elfelejteni a Hotaruval történteken. Bár voltak emberek, akik sosem felejtettek. Egy különleges ember szívében még mindig ott volt a sötétség, annak az embernek a szívében, akit Hotaru mindennél jobban szeretett. Egyeseknek úgy tűnt, mintha Saitou megőrült volna.

-*motyog* Hotaru már nincs itt. Hotaru már nem jön vissza. Soha...SOHA többet. Nem fogom látni őt soha többé!-motsogta halkan Saitou az osztályteremben

Saitou gyakran sírt mások előtt, már az sem zavarta ha kigúnyolták, mostanra már a barátai is magára hagyták. Így a kicsi Saitou szívében még több lett a sötétség. Ekkor oda ment hozzá egy Rika nevezetű lány. Ő volt Hotaru egyik barátja.

-S-Saitou! Tudom hogy teljesen megviselt a dolog...tudod, ami Hotaruval történt. De az idő megy tovább, neked is tovább kellene lépned. Tudod jól, hogy én is hetekig csak sírtam és sírtam, de....-mondta Rika

-Örülök, hogy sikerült feldolgoznod a történteket, de nem kell a szánalmas sajnálatod!-Mondta egyre erősödő hangal Saitou

'-Saitou, észre sem veszed...de ha így haladsz lassan mindenki meg fog utálni téged. Én ezt nem akarom. Saitou nem akarom hogy magadra maradj, s mint ezt miattam. Kérlek, lépj tovább! Kérlek...'-mondta Hotaru könnyes szemmel

Hotaru ekkor odalépett Saitou mögé, és megfogta a vállát.

-*szipog* Hotaru, bárcsak itt lennél velem!-mondta s megint könnycseppek potyogtak a szeméből

'-Itt vagyok. Itt vagyok! Tudom hogy érezted, hiszen megszorítottad a kezem. Saitou várj rám, esküszöm visszatérek'-mondta Hotaru

Hotaru, a 13. macska ekkor kilépett a teremből. Még utoljára hátrapillantott, majd elment.

*suttogás*

-Né~ Visszajött az áram!

-Ó, tökéletes!- mondták a diákok

-Rendben, akkor folytathatjuk az órát?-mondta a tanár

-Igen, Thoru-sensei!-válaszolták a diákok

A hátsó padban ülő Saitou még motyogott valamit ez után.

-Hotaru, tudtam hogy te voltál itt!

Hotaru elindult a házukhoz. Ahhoz a házhoz amelyben élt. Elindult meglátogatni a családját. Mikor belépett az ajtón, körbenézett. A házban semmi sem változott, egy-két dolgot leszámítva. Bement a nappaliba. Egy kép volt róla a szekrényen, mellette sok-sok virág. A 9 éves húga a szobájában ült, egy nagy macit szorongatva. Még egy képet tartott a kezében, egy képet...a nővéréről. Hotaru felment a szülei szobájába. Mivel az apukája dolgozott csak az édesanyja volt otthon. De volt ott még valaki. egy pszichiáter. 

-.....Igen, igaz.

-És mióta nem beszél?- kérdezte a pszichiáter

-Azóta a nap óta, mióta a nővére egy balesetben meghalt. -mondta hotaru anyja

- Holnap jöjjenek el személyesen hozzám, magának is ott kell maradnia majd, biztosra szeretnék menni valamiben.

- Értem, rendben van Ibuki-san. Köszönöm az eddigi segítségén-mondta lágy hangon az édesanya

Hotaru anyukája kikísérte a pszichiátert. Megvárta még elhajt a kocsijával, majd leült a földre. Őt is nagyon megviselte a lánya halála. Nem bírta feldolgozni a történteket. Hotaru szeretteinek szívében még nagyobb lett a sötétség. Ekkor egy hang hallatszott Hotaru húga szobájából.

- Drágám, Saya megint sírsz?-kérdezte, majd megtörtölte a szemét

- É-

-Saya?

- Ér-

-Saya, te beszélsz?! Hála az-

-Sssh! Ér-zem...itt van-suttogta

-Ki van itt? Ki van itt Saya? Hm?- kérdezte az anyja furcsállva

-Itt...itt van ő.

-Ő...?

Saya odasétált Hotaru szobájának az ajtajához. Hotaru ott állt az ajtó előtt, és a húga Saya, képes volt érzékelni a jelenlétét úgy mint Saitou.

-Anyu, itt van Hotaru. Pontosan itt! Érzem!

Könnyek hullottak a földre Hotaru anyja szeméből.

*csepeg*

-NE LEGYÉL MÁR NEVETSÉGES!-ordította

Hotaru anyukája megfogta Sayat, és bevitte a szobájába. Bezárta az ajtót kívülről, majd elsétált.

-Anyu...anyukám!-ordította könnyes szemmel-engedj ki, ENGEDJ KI! El fog menni, és soha többé nem láthatom őt. Anyu!

-Sajnálom kicsim, de a nővéred meghalt, szellemek meg nem léteznek. Amit az előbb éreztél mint a fantáziád szüleménye.-mondta

Hotaru végre észrevette, hogy mekkora űrt hagyott maga után. Sosem gondolta volna, hogy az embereket, a barátait, a családját így megviselik a történtek. A végére ő is elkezdett sírni. Hotaru csak arra tudodd gondolni, hogy le kell győznie Zero-t az alvilág urát, hogy visszatérhessen a világába.

-Huh? Mik ezek, könnyek? Sajnálom, sajnálom Saitou, anya, apa, Saya....én nem ezt akartam!-mondta elhalkulva

Az idő kerekét Kiryaku csak eddig tudta fenttartani, ezért visszahívta Hotarut az 5.dimenzióba. A házukba betört egy nagy kék fénycsóva ami visszavitte Hotarut Kiryaku világába. Hotaru megértette, hogy mit éreznek mások, és még elszántabb lett. Mikor hazatért egy szót mondott Kiryakunak:

-Köszönöm!

(2013.05.04. Folytatás következik:Harc a Tetneokkal és a Zaisokkal.  Az Írás levédve!)

 

Oldal: Hotaru Harca 5.rész
Hotaru Harca - © 2008 - 2024 - animerengeteg.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat