III.fejezet

Kiryaku emlékei

Már a szürke ég látszott felettük, és a papnő tüzet gyújtott. Csendben voltak mindketten. Leültek a tűz mellé s csak egymás szemébe bámultak. Parázs repült az ég felé. A lehelletük látszott egy egyre csak sötétedő hideg éjszakában. Az egyetlen ami melegen tartotta őket...a tűz volt. Tűz.

" Egy szív mely oly fagyos, jeges

Céltalan utakon jár mely heves.

Heves mint a tűz mely lángra lobban

Hangos mint a szív mi néha megdobban.

A szív mely olykor fagyos jeges,

Most valódi utakat keres.

Keresett és megtalálta,

Ő lett szívem egyetlen királya." (saját vers=levédve)

Ezt a verset suttogta Kiryaku majd mélyen az égre nézett.

- Ha nem bánod, mesélek egy kicsit arról az időről mikor Zero a barátom volt.-mondta Kiryaku szomorkás hangon.

- ...

- Én  az 1600-as években éltem, és volt egy barátom Teito. Egy gyerekkori barátom volt, és nagyon régen ismertem. Mikor már nagyobbak lettünk kibontakozott köztünk a szerelem. Emlékszem egyik este elmentünk sétálni. Megláttuk hogy az egyik szentélynél van egy kis rendezvény és gondoltuk körbenézünk ott majd egy kicsivel később  elszakadtunk egymástól. Sokáig kerestem Teitot, de már későre járt ezért hazamentem. Otthon azt mondták hogy Teito még nem tért haza a szüleihez. Másnap megtalálták egy sikátorban összekarmolt nyakkal. Valószínűleg ő maga karmolta szét, és az  emberek azt beszélték hogy elragadták őt a Démonok. Nem akartam hinni a fülemnek, ezért hát elmentem hogy megbizonyosodjak a dolgokról. Mikor odaértem hát megláttam az igazságot. Teito nyaka össze volt karmolva s ott feküdt a földön egy nagy vértócsa közepén. Letérdeltem a földre, s 1 teljes óráig csak őt bámultam. Nem akartam elhinni, hogy az az ember aki ott fekszik tegnap még élt és virult. 3 nappal s 2 éjjel csak sírtam és sírtam. Megállás nélkül. Ez az egész olyan felfoghatatlannak tűnt. Elindultam hát a balzsamozóhoz a 2. éjjel hogy megnézzem mégegyszer Teito-t, de a teste eltűnt. Kirohantam a  teremből, melyben egykor a teste feküdt és gyors futásba kezdtem. Sötét volt és nem láttam semmit. Ennek következtében leestem egy dombról, és a dom alatti úton elütött egy lovaskocsi. A lovak össze tapostak, és a súlyos sérülésekbe azonnal belehaltam, de mégis annyira erős volt a fájdalmam hogy képtelen voltam itthagyni e földet. Ekkor  egy isten jelent meg előttem és azt mondta:

- Maradj itt, ebben a világban , mert nekünk még szükségünk van rád. Mától egy másik Dimenzió szentélyének az istene leszel és meg kell keresned azt a  "macskát", aki képes legyőzni Zero-t.

- Ki az a Zero?- kérdeztem akkor még bután és tudatlanul.

- Zero a te halott barátodnak a lelke, találd meg azt a macskát aki képes legyőzni!- mondta az isten

- De hogyan találjam meg?..

-Találd meg őt..találd meg, találd meg....

Már csak ezt ismételgette egyre halkabban majd végleg elhalkult. Még a mai "napig" itt zeng a fülemben az a mely hang mely ezt suttogta nekem. Ezután becsuktam a szemem, s az 5. Dimenzió istene. Azóta itt vagyok, és Hotaru előtted már tizenkettem elbuktak.- mondta el Kiryaku az emlékeit.

Hotaru egész ídő alatt megsem szólalt. Csak Kiryakut bámulta. Egész végig csak őt és figyel még ebben a hidegben is arra a történetre amit a papnő mesélt.

- Szóval akkor Zero a barátod lelke?- kérdezte a 13. Macska

- Ühümm. Bárt az ő lelkét már átváltoztatták a Démonok, istenítették, erősebbé tették. Teito már valószínüleg nem emlékszik az életére sem a velem töltött pillanataira. Ő már nem annak a Teitonak a lelke, akit én ismertem. És mégis..képtelen vagyok bántani.- mondta Kiryaku

- Értem. Ha azt szeretnéd hogy legyőzzem, s ezzel felszabadítoma lelkét, megnyugvást adok neked s visszakapom az életem...akkor én mint a 13. macska megígérem hogy legyőzöm Zero-t az alvilág Urááát!- Órdította Hotaru

- Oké...akkor holnaptól gyakorlásra fel!

-Hmp-egyezett bele a 13. macska

Ez az este is egy kézfogással zárult. Majd Kiryaku elküldte Hotaru-t aludni. Mikor Hotaru már majdnem beért a szentély "lakó" részére Kiryaku még halkan ezt suttogta:

- Bár eleinte nem fűztem hozzád túl sok reményt, azt hiszem..még senki sem jelentette ki Zero legyőzését ilyen magabiztosan.

- Hm? Mondtál valamit?- kérdezett vissza a kis Hotaru aki halk suttogást hallott Kiryaku felől

- Nem, semmit!

Hotaru bement a szentélybe, leterített egy lepedőt a földre majd a félig nyitvahagyott ajtón bámult kifelé, s nézte a csillagokat.

- Szóval ezek lennének Kiryaku emlékei?! Nem tudom elképzelni hogy milyen rég óta szenved. Ráadásul meg kell ölnöm a mindennél jobban szeretett barátjának a lelkét. De mégis Kiryaku...Milyenek voltak az elődeim?- suttogta magában Hotaru

Másnap reggel egy derűs nap virradt rájuk. A fű harmatos volt és mindennél tisztább volt a levegő.

- Hotaru gyere ide egy percre nagy híreim vannak! - ordította a szentélyt tisztogató papnő

Hotaru odafutott és izgatottan kérdezett vissza.

- Milyen hírek?

- Ma láthatod hogy vannak a szeretteid, már ha kíváncsi vagy rá. Van egy idő tükröm hozzá.

- Hmm..érdekesnek hangzik. Érdekel a dolog. De mielőtt még kipróbálnánk kérlek meséld el mi is az az "Idő kereke". Hogy fogok én visszatárni az élők közé? -kérdezte Hotaru

- Az idő kereke?

(Vége a 3. fejezetnek. 2013. márc. 22. az írás levédve!! , holnap várható folytatás--> IV. fejezet Az idő kereke és az Idő tükör)

(nyomi illusztráció III)

 

 

 

Oldal: Hotaru Harca 3.rész
Hotaru Harca - © 2008 - 2024 - animerengeteg.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat