IV.Rész

Az Idő Kereke

Egy újabb "nap" jött el. Kiryaku és Hotaru reggelizni mentek a szentély ebédlőjébe. Hotaru az este igen sokat gondolkodott és kérdések mertültek fel benne.

- Figyel Kiryaku!

-Hm...tessék?

-Azon gondolkodtam az éjjel, hogya ebben a világban telnek a napok, akkor hogy értetted azt hogy megállt az idő és hogy nincs hatással a világomra?

-A válasz nagyon egyszerű. *ásítás* Bár itt úgy tűnik minthogyha telne az idő, és valójáőban tellik is....szóval a lányeg hogy ebben a világban bármennyi időt eltölthetsz az nincs hatással a te világodra.- mondta a papnő s közben nyújtozkodva hátadőlt.

-Értem. És erre mind magadtól jöttél rá?

-Hát...nem volt valami könnyű, de tudod meséltem neked az idő kerekéről. Egyszer én is kipróbáltam, és így jöttem rá mindenre. Az idő kereke tulajdonképpen egy visszafordító varázs. A varázsigét még attól az istentől tanultam, aki azt mondta keressem meg az embert aki legyőzi Zero-t. Kell egy kis idő még aktiválódik, és akár álomszerű hatása is lehet.-fejtette ki Kiryaku.

-De akkor elfelejtek mindent ami itt történt? És mi lesz veled?- kérdezte szomorkásan Hotaru

-Velem? *nevetés* Nem lesz már feladatom, viszont mivel én már egy isten vagyok...talán örökre itt ragadok, akkor is miután Zero elpusztul. Mivel ez egy visszafordító varázs, ezért a kis kalandunk olyan lesz mintha megsem történt volna, nem fogsz rám emlékezni!-mondta

- Akkor miért nem használtad az idő kerekét ahhoz hogy Zero-t újraéleszd Teitoként? Miért nem tekerted vissza az időt még Teito halála elé?-kérdezte a 13. macska

- Ezt nehéz elmagyarázni. Mivel akkor sem harci képességem sem 'diákom' nem volt, valószínüleg így-is úgy-is bekövetkezett volna mindez.

-És akkor ki fogja gondozni a szentélyt ha...ha én nem leszek itt????

- Ajj. Ne aggódj már annyit, hiszen élni fogsz! Élni is megfogod védeni a barátaidat! Me, fogsz ezen aggódni hiszen úgy is elfelejtesz majd engem.- mondta halkan magányos hangal Kiryaku

Hotaru, a 13. macska ekkor jött rá arra, hogy mekkora feladat is vár rá. Nem elég hogy lekell győznie Kiryaku szerelmének az átalakult lelkét, még Kiryakut is elfelejti, és bűntudata sem lesz majd ez miatt. Hotaru szomorúan vánszorgott a szobájába egy kis időre. Nem akarta elfelejteni az együtt töltött "időt" Kiryakuval. 3 nappal ezután mikor már benne voltak a gyakorlásban Kiryaku megengedi Hotarunak hogy használja az idő kerekét.

- Nos, úgy gondolom megérdemled mindezt. Most végre belenézhetsz a szeretteid életébe.- mondta a papnő

-Hmp. *mosoly*

Kiryaku megidézte az Idő Kerekét. A varázsige így szólt:

-Halld szavam Eletrón Királya. Halld szavam te isten ki megbélyegeztél. Szükségünk van erőre a harchoz, küld el nekünk az idő kerekét. ACROSS!

Pár percet igénybe vett az Idő Kerekének aktiválása. Kiryaku elforgatott egy kart, majd az Idő Kerekének közepe beszippantotta Hotarut, akár egy fekete lyuk. Így részleges betekintést nyert a világába. Bár Kiryaku nem tartott vele.

-S....si....sikerült~ ? -ordította Hotaru- Kiryakuuuu, Kiryakuuuuuuu, hol vagy ????

'-NE AGGÓDJ, MOST OLYAN VAGY A VILÁGODBAN MINT EGY KÍSÉRTŐ SZELLEM!'

-Hogy ne aggódjak?-kérdezte ijedten

-'CSAK MENJ ÉS NÉZD MEG HOGY VANNAK A SZERETTEID!'

- Jó-jó!

Hotaru elindult. A világában senki sem vette észre őt. Mindenki keresztül nézett rajta, vagy csak simán átsétáltak rajta. A 13. macska úgy döntött hogy elmegy az iskolájába. Mikor beért látta hogy tanórák vannak. Ment végig a hosszú folyosókon ahol csak az óra kattogását lehetett hallani. Beszéd halattszott ki a termekből. Hotaru egyre közeledett az osztálytermükhöz, ahonnan egy mély férfi hang hallattszott ki. A történelemtanáruk volt az, Thoru-sensei. Hotaru ahogy belépett a terembe kialudtak a lámpák. Morajlás halattszott a teremben.

*suttogás*

-Huh? Mi volt ez ?

-Mikan te is hallottad?

-Lehet hogy Hotaru visszatért.

-Hé' ne mond ki a nevét, mert megátkoz.

-Hallod Saito a barátnőd visszatért.*nevetés*

('Ez nem igaz, nem így van. Azt hittem a barátok vagyunk! Miért beszáltek így rólam?!'-suttogott Hotaru)

-Heisuke, te is halottad a szóbeszédet, ne nevess már!-mondta az egyik lány

Erre mindenki elhalkult. Hotaru tudta hogy senki sem hallja őt, de ő hallotta őket. Azokat akiket egykor a barátainak hitt. Mindenki nagyon ijedtnek tűnt a teremben az incidens után, de volt valaki...valaki akit különösen borzalmas aura vett körül. Egy fiú volt, aki az utolsó padban ült. Fejét a pad felá fordította. Próbálta takargatni az arcát. Mintha megérzett volna valamit.  Ő volt Saitou. Saitou, aki mintha megérezte volna Hotaru jelenlétét. Erősen összeszorította a fogait, az ajkait rágcsálta és próbálta visszafolytani a sírást de nem ment neki. *csepeg*; *potyog*.Hotaru végre észrevette a barátját az utcsó padban.

-Sai-tou. És mik azok?...Könnyek?!-kérdezte suttogva magától

Hotaru lassan átsétált a termen. Annak ellenére hogy tudta hogy senki sem hallja őt halkan sétált. Szinte már lábujj hegyen. Odásétált az utolsó padban ülő fiú elé, letérdel a pad elég, és megfogta a kezét. S bár Hotarut elvileg senki sem látta, Saitou talán megérzett valamit. A fiú észbekapott, majd egyenesen maga elé nézett, mintha látná a 13.macskát.

- Hotaru ?!

(nyomi illusztráció IV)

(2013.05.02. Az írás levédve. Folytatás következik a hétvégén. A következő rész címe: Saitou érzései)

 

 

 

Oldal: Hotaru Harca 4.rész
Hotaru Harca - © 2008 - 2024 - animerengeteg.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat